Nagyon régen írtam már ilyen "gyerekértékelő" bejegyzést. Nem mintha bármilyen más bejegyzéssel gyakrabban jelentkeznék mostanában... Bár ígéretekkel jól állok, hogy mostantól majd megint gyakrabban...
Mivel 2017 nagyon gyorsan elszaladt, sajnos értékelés nélkül, ezért most ez egy rövidebb bejegyzés lesz, ahol próbálom a jegyzeteimből és az emlékezetemből összeszedni, hogy ki hogyan játszott az elmúlt évben.
Sajnos a 2017-es év nem csak bejegyzések, hanem társasjátékok terén is igen gyérre sikerült. Ennek leginkább én vagyok az oka, mert miután Hármaska is intézményesítve lett, én is visszaszálltam a nagy mókuskerékbe, ami mellett sajnos egyre kevesebb idő jut nagy családi társasjátékozásokra. Illetve beiktattunk egy költözést is, ami miatt szegény játékok elég sokáig bedobozolva vártak az új helyükre. De igyekszem úszni az árral szemben és minél több időt fordítani a gyerekekre. Remélem ez előbb vagy utóbb a bejegyzéseken is és a (most éppen nem is létező) társasjátékos statisztikáimon is meglátszik majd.
Tehát a 2017-es év röviden és tömören:
Egyeske
A legnagyobb az év nagy részében még hatéves nagy csoportos óvodás volt. Ősszel kezdte az első osztályt. Ő már olyan szempontból komoly nagy gyerek, hogy érti: a legkisebb még nem tud úgy gondolkodni és játszani mint ő, ezért néha engedi, hogy Hármaska a saját szabályai szerint játsszon. Ez szerintem elég nagy önuralomra vall, engem pedig nem kevés hisztitől kímél meg :) Egyre jobban érdeklik a "felnőtt" játékok, és bár visszafogni nyilván nem akarom, de azért mégis jobbnak ítélem, ha a saját korosztályának való, de persze komolyabb, gondolkodósabb játékokkal játszik. Kedvence a Catan Junior.
Ketteske
A középső gyerek, annak minden előnyével és hátrányával együtt :) Az év nagy részében ötéves, nyár végén töltötte a hatot. Még óvodába jár. Ő is nagyon ügyesen tesz különbséget aszerint, hogy éppen kivel játszik. A legkisebbel szemben ő is elnéző, engedi, hogy Hármaska egyes játékokat könnyített szabályokkal játsszon, és meg is dicséri (pl. Grabolo). A két nagy már tud szépen együtt játszani felügyelet nélkül. Tudom, ezt egy éve is leírtam, de most már nem csak a dob és lép játékokat lehet rájuk hagyni, hanem a nagyobb gyerekeknek való gondolkodós játékokat is (pl. Catan Junior). Nem kell már azon aggódnom, hogy veszekedés vagy sértődés lesz a vége. Év közben beleszeretett az egyszemélyes logikai játékokba is, és elég sokáig eljátszik velük. Azért jó ezek a játékok, mert ő az a fajta gyerek aki sok mindent tud, de ezt magától nem mutatja, az ilyen játékoknál viszont szépen előjön a tudás. Csak azt veszi észre az ember, hogy már a sokadik feladványnál tart. Kedvence egy sellős egyszemélyes logikai játék.
Hármaska
2017 tavaszán töltötte be a harmadik életévét. Ősszel kezdte a kiscsoportot. Már rögtön az első hetekben lelkesen és (az óvónéni szerint) nagyon ügyesen beállt az oviban is társasjátékozni. Neki régebben még nem számított a verseny és hogy ki nyer. Zingoban például mindig nézte az én táblámat is és szólt ha nekem jött egy ábra. Néha akkor is, ha neki is kellett volna, mert kedves akart lenni. Nagyon szerette még egy időben a Grabolot és a Halli Gallit. Mindkettőt könnyítve játszottam vele. A Grabolónál csak színt kerestünk amikor még nem ismerte a számokat, aztán amikor már a számok is mentek, akkor úgy játszottunk, hogy én mindig elszámoltam háromig mielőtt keresni kezdtem az adott lapot. Halli Gallinál pedig nem azt néztük, hogy öt gyümölcs legyen (hiszen a számolás még lassan ment neki... persze, hiszen csak három éves volt), hanem először csak adott gyümölcsöt kerestünk. Pl akkor kellett csöngetni, ha epret láttunk. Aztán jött a nehezítés, pl csöngess ha csak egy eper van, vagy csöngess, ha sok eper van. Most már biztosan menne neki (ha lassan is, de) számolva, csak valahogy nem vesszük elő. Ő is nagyon szereti az egyszemélyes logikai játékokat. Három évesen persze még nem akartam vele feladványokat megoldatni, de lelkesen rakta is az alapállásokat, és nagyon büszke volt magára ha sikerült. Én is. :) Kedvence a Zingo és a "kukacos" társas.
Azt hiszem mindhárman szépen fejlődnek, és és igazán büszke lehetek rájuk. Formálódik az ízlésük, maguktól kérik a komolyabb, "gondolkodósabb" játékokat, és a maguk módján már tudnak véleményt nyilvánítani a játékokról. Pl. lány létükre többre értékelnek egy fiúsabb témájú stratégiai játékot annál a játéknál, amiben rózsaszín átlátszó dobókocka van, viszont a szabálya sima dob és lép. Nem játszom velük több órás felnőtt játékokat, nem hiszem, hogy ebben kellene mérni a "társasjátékossá nevelés" sikerességét. A saját korukhoz illő játékokat játszanak. Kitartóan és lelkesen. És bár igyekszem velük minél gyakrabban leülni játszani, mégis minden alkalom különlegesnek számít. És ez jó :)