Mit művel ez a gyerek?! - 2. rész (2016 második félév)

Megint eltelt egy fél év, nőnek a gyerekek mint a bolondgomba, és ez meglátszik a társasjátékos szokásaikon is. Alapvetően minden játékot élveznek, legyen az gondolkodós, vagy ügyességi, vagy éppen semmi extra energiát nem igénylő filler. (Filler kategóriába sorolok minden olyan játékot, ami pár perc alatt lejátszható és inkább szerencse alapú, nem kell hozzá semmi extra tudás vagy képesség). Ebben a félévben kezdtem el nekik adni az egyszemélyes logikai játékokat is (persze Hármaska még nem kap). Szeretem, mert könnyű feladványoktól a nehézig van sorba rakva, ezért az elején megvan a kedvcsináló sikerélmény, majd jönnek a nehezebbek is. Illetve amikor Hármaska alszik és nem szeretném, hogy zajongjanak de éppen nem tudok leülni velük játszani, akkor elég sokáig szépen csendben elvannak és rakosgatják ezeket a feladványokat. Halk és hasznos játékok, csendes pihenőre tökéletesek.

Lássuk a gyerekeket:

Egyeske

Egyeske most múlt hat éves, ennek megfelelően egyre komolyabb és összetettebb játékokat játszik. Végig bírja a háromnegyed órás játékokat. Az, hogy végig bírja, azt jelenti, hogy megül a hátsóján, tud végig koncentrálni és az utolsó percéig élvezi is a játékot. Ez egy hatévesnél szerintem nagyon jó, hiszen jövőre majd az iskolában is ez lesz az elvárás.

Egy fél évvel ezelőtt, az első ilyen összefoglaló alkalmával említettem, hogy öt és félévesen már nemcsak lépked/rakosgat az első lehetőségre amit talál, hanem taktikázik. Megnézi hova lehet lépni/rakni, és azt választja, ami számára a legmegfelelőbb. Most egy fél évvel később büszkén írhatom, hogy már nem csak taktikázik, hanem stratégiát épít fel. Tehát nem csak azt nézi, hogy melyik az éppen legjobb lépés, hanem próbál előre gondolkodni, hogy annak a lépésnek mi lesz a következménye, és nem járna-e jobban hosszú távon egy másik lépéssel. A hosszú táv persze itt max.egy vagy két lépés, de én már ennek is nagyon örülök.

Aminek még örülök (bár lehet, hogy ez most furcsán hangzik), az az, hogy próbál gonoszkodni. Persze csak viccesen a maga módján, de szerintem egy fontos lépés, hogy észreveszi és nem bántó módon, de kihasználja ha ki tud velem tolni. Olyankor jókat kuncog én meg látványosan morgok, amin aztán jót nevet. Tudja, hogy játék. És néha már az is belefér, hogy én hangosan gondolkodva keresztbe teszek neki, de csak akkor, ha magamban tudom, hogy nem teszek szert visszafordíthatatlan előnyre. Ez tényleg egy fontos lépés ahhoz, hogy később tudjunk majd nagyoknak való játékkal óriási harcokat vívni anélkül, hogy valamelyikünk ráborítaná az asztalt a másikra. Erre a képességre néha a való életben is szüksége lenne az embernek...

Azt hiszem ezt már leírtam egyszer, de itt is megemlítem, mert ide való, hogy nagyon jól viseli, (nincs belőle hiszti vagy sértődés) ha én nyerek. Tudja, és érti, hogy egy felnőtt könnyebben nyer, ezt el is fogadja. Viszont jogosan büszke magára, amikor ő nyer vagy nagyon szoros a verseny. Nyerni soha nem hagyom, az nem lenne etikus, meg egy idő után biztos visszaütne a dolog. Vagy ha egyszer lebuknék, hogy hagytam nyerni, jogosan venné zokon. Van olyan, hogy több lehetőség közül azt választom, amivel a legkevésbé ártok neki, de ez szerintem belefér, hiszen nem akarom kedvét sem szegni az esetleges állandó kudarcélménnyel. (Ezért szeretem azokat a játékokat amiben kocka van vagy a szerencse valahogy közrejátszik.)

Az viszont zavarja, ha az egy évvel fiatalabb testvére nyer ellene egy játékban. Tudja, hogy ő a nagyobb és mivel előnye is van a játékok világában (délben amikor mi játszunk, olyankor Ketteske az esetek többségében még alszik) ezért azt gondolja úgy igazságos, ha ő nyer. De hát a szerencse forgandó, és az az egy év korkülönbség is kezd egyre kisebbnek tűnni ahogy nőnek, így néha Ketteske nyer, Egyeske pedig morog. Szerencsére nem balhézik, csak szóvá teszi, hogy zavarja a dolog. De ez egy hatévesnél szerintem teljesen normális és belefér.

Úgy tűnik a társasjátékok iránti lelkesedése ennyi játék után még nem csökkent, sőt. Amint délben elaludtak a kicsik, rögtön jön a kérdés: "Mit játszunk?". Ha pedig éppen nem érek rá, akkor kér egy (feljebb említett) egyszemélyes játékot, és azzal foglalkozik. Ha pedig megkérdezzük mit kér mondjuk szülinapjára, akkor a listában mindig benne van a társasjáték is.

Kedvenc játékai:

Az elvarázsolt torony: melyik gyerek ne szeretné a varázslós, királylányos témát, ahol még kulcs is van, és ha jól használod, akkor a királylány látványosan kiugrik a toronyból.

Camel Up: még mindig, bár mostanában sajnos nincs időnk vele játszani (inkább választok valami rövidebből több menetet).

Ketteske

Ketteske nemrég töltötte be az ötödik életévét. Bár nagyon szeretne már ebéd után ébren maradni, ezt még ritkán engedem meg neki (igen, ilyen kegyetlen vagyok...). De amint fölébred, mindig siet ki hozzánk (Egyeskéhez és hozzám), hogy becsatlakozhasson az éppen aktuális partiba. Ha könnyebb játékról van szó, akkor egyedül áll be, de ha olyanról amit Egyeske is hetek alatt tanult meg ("felnőtt" játék), olyankor magam mellé veszem és együtt vagyunk.

Fejlődési szempontból (figyelem, logika, ügyesség) nagyjából ott tart mint Egyeske az ő idejében, ő viszont rutinosabban áll a játékokhoz, hiszen egy évvel fiatalabban kezdte mint a nővére. Ez abban nyilvánul meg, hogy számára új játékokba is könnyen becsatlakozik, hiszen a játszott játékok számában és mennyiségében is előnye van a tavaly ilyenkor ötéves Egyeskéhez képest.

Persze azért a másik irányban is látszik a különbség, hiszen Ketteske még boldog ha a lehetőségek közül megtalál egyet-kettőt és azok közül lép/rak a számára legszimpatikusabb helyre. Nála még nincs taktika vagy stratégia. Ebben viszont Egyeskéhez képest hátrébb tart.

Le akartam azt is írni, hogy a komolyabb gyerekjátékoknál (ő még "felnőtt" játékkal nem nagyon játszik) mellette még folyamatosan ott kell ülni és kontrollálni a lépéseit, de mire a jegyzeteimből bejegyzés lett, addigra ez érvényét vesztette, mert nagyon ügyesen a nővérével kettesben le tudnak játszani több partit egymás után, ráadásul gondolkodást igénylő játékkal, anélkül, hogy elbohóckodná vagy lankadna a figyelme. Még a harmadik menetben is tud nyerni, ami azt jelenti, hogy végig képes koncentrálni. Na most ezt így visszaolvasva nagyon büszke vagyok rá.

Az ő kedvencei:

Startego Junior: Bár az absztrakt kategóriába sorolnám, hiszen a királyos/királylányos bábukon kívül semmi témája nincs a játéknak, ő mégis ezt imádja (és mindig ezt kéri, ha ő választhat), és egymás után négy partit is képesek lejátszani a nővérével balhé nélkül.

A másik kedvence neki is az elvarázsolt torony, valószínűleg a feljebb említett okok miatt, meg valószínűleg az is közrejátszik, hogy viszonylag friss darab a polcunkon.

Hármaska

Hármaska két és fél éves, és teljesen megfertőződött a játékok szeretetével. Napi szinten kell vele társasjátékozni. Volt egy idő, amikor minden reggel azzal ébresztett, hogy játszom-e vele kukacos társast. Igyekszünk egyre több játékba bevenni, persze nem a szabályok szerint játszik, hanem a nagyoknak való játéknál vagy helyettünk dob, vagy megmondjuk melyik bábut/lapot/stb hova tegye és ő ettől is boldog. Egyeske és Ketteske pedig nagyon nagylányosan viselkednek, mert jobb napjaikon simán megengedik Hármaskának, hogy helyettük is dobjon.

Ugyanakkor vannak olyan játékok (leginkább színes dobókockás), amit együtt tudunk szabály szerint játszani. Ilyenkor néha leülök velük és együtt játszunk, de mostanában gyakoroljuk azt, hogy hármasban is le tudjanak ülni társasozni. Ilyenkor csak ők játszanak, én ott sem vagyok velük, csak valahogy mindig ott akad dolgom, hogy azért messziről tudjam őket felügyelni... :)

Amikor kettesben vagyunk itthon (nagyok oviban) olyankor jobban szeretem, hogyha neki való játékokkal játszunk, és nem a nagyoknak való bábuit pakolgatjuk. Így kénytelen voltam beruházni néhány egészen kicsiknek való társasjátékba, hogy mindennapi igényeit kielégíthessem (majd lesz róluk beszámoló).

Már több menetet is le tud játszani egyszerre, az örök kedvenc Da ist der Wurm drin játékból négyet is lejátszik teljes figyelemmel. A többi játékával 2-3 parti megy le egyszerre.

Mint ahogy Egyeskénél fontos az iskola miatt a sokáig ülés és koncentrálás, ugyanígy fontos nála (szerintem!) az óvodakezdéshez az, hogy képes negyed órát egy helyben ülni és egy dologra koncentrálni; és hogy valamilyen szinten szabálykövető legyen.

Egy két és félévesnél egyelőre ennyi, de ezek azért klassz dolgok szerintem. Kíváncsi leszek hogy milyen lesz a hároméves értékelése. Azt gondolom, hogy akkor fog majd robbanásszerűen beindulni a társasjátékokhoz szükséges képességek fejlődése, illetve a gyártók többsége is hároméves kortól datálja az első kicsiknek való játékait.

Az ő kedvenc játéka:

Da is der Wurm drin : Életem egyik legjobb befektetésének tűnik...

A Fakopáncsban lehet kapni egy dobókockás egyensúlyozós játékot, mostanában azzal szeret még játszani.

Illetve bár kicsit kilóg a sorból, mert ezzel igazából nem tud játszani, de a Ponder nevű játék gumibékáit kéri még állandóan, imádja őket pakolgatni... :)

Ahogy jönnek a hidegebb és esősebb napok, előtérbe kerülnek a benti játékok. Tegnap nagyon jó volt látni, hogy amíg én a vacsorát csináltam, addig a három gyerek az apjukkal a legnagyobb egyetértésben "kukacos" társasoztak. Vagy amikor megkapták az Elvarázsolt tornyot és mind az öten együtt játszottunk és izgultunk azon, hogy mikor ugrik ki a királylány.

Hiszen ezért csinálom ezt az egészet.