Leírás:
A Granna- Érzékek sorozata az érzékszervek fejlesztését szolgálja.
3 különböző korosztálynak szóló játékvariációt rejt magában. A legkisebb óvodás gyermekek a színek világát ismerhetik meg, a nagyobbacskák a memóriájukat és koncentrációsképességüket is próbára tehetik.
Ajánlott kor: 3-10 év
Játékosok száma: 1-6
Játékidő: 10-30 perc
Vélemény:
Egyeske (4 év, 5 hó)
Mi tetszett a játékban: Hogy sorban gyűjtöttem mindent.
Mi nem tetszett a játékban: minden tetszett.
Fogsz még ezzel sokat játszani? Igen
Ketteske (3 év, 5 hó)
Mi tetszett a játékban: Amikor kitaláltam
Mi nem tetszett a játékban: Hogy "Egyeske" sokat gurított. (Ezzel Anya is egyetért)
Fogsz még ezzel sokat játszani: Igen
Anya (18 múlt...)
Mi tetszett a játékban: Ezt a játékot akkor kaptuk amikor Egyeske kb két és fél éves volt, Ketteske pedig másfél. Már akkor tudtunk vele játszani, ez volt az első társas és mindkettő gyereknek tetszett. Érdekes módon mindketten rögtön értették és betartották, hogy "várj a sorodra". Akkor a legkisebbeknek szánt verziót játszottuk: húzol egy korongot, megmondod mi van rajta és milyen színű, és leteszed a tábla azonos színű sávjába. Ketteske esetében persze a beszédtől nagyvonalúan eltekintettünk, de a színre-szín pakolás neki is ment. Aztán amikor ez a játék Egyeskének már nem volt kihívás, eltettük egy időre. Amikor Egyeske majdnem négy, Ketteske pedig majdnem három volt, újra elővettem az egyel nagyobbaknak való szabállyal. Itt már dobókockával dobunk és memóriajáték is van benne, végig figyelni kell, hogy ne veszítsük el a fonalat. Az adott életkornak szerintem mindkét játék jó, kíváncsi leszek a harmadik verzióra. Az is tetszik benne, hogy pár hónap játék után nem növik ki a gyerekek, hanem az új szabállyal megint egy ideig játszható, így jobb az ár-érték aránya is.
Mi nem tetszett a játékban: A memóriajátékos verzió szerint amit most játszottunk, a soron lévő játékos addig játszik amíg helyesen eltalálja mit rejt a korong. Egy négyéves gyerek memóriája határtalan, és mint ahogy azt Ketteske meg is jegyezte, Egyeske kezdte a játékot és nagyjából a tizedik gurítás után tévesztett, addig mi csak ültünk és néztük. Ez egy másik gyereknek nagyon sok kivárni. Legközelebb felváltva fogjuk játszani és minden találat után továbbadjuk a dobókockát.
Fogsz még ezzel sokat játszani? Memóriafejlesztéshez jó játék, de azért négyévesekkel lehet ennél érdekesebb játékot is találni. A legegyszerűbb színre-szín pakolás viszont biztos sokszor elő fog kerülni amikor majd Hármaska színre lép :) mert másfél-két éves gyerekeknek szerintem tökéletes első társasjáték.
Friss hírek 2016.01.22: Az első igazi családi társasjátékozás! :) Mivel reggel odakinn -13 fokot mutatott a hőmérő, idebenn pedig három náthás gyerek nyúzott, elővettem ezt a játékot, "Tanítsuk meg Hármaskát társasozni" felkiáltással.
Ami számomra meglepő volt, hogy Hármaska amennyire a könnyen vette az akadályt a napokban amikor dominóztunk, most annál nehezebben ment a színegyeztetés (lehet, hogy azért, mert itt már vannak árnyalatnyi különbségek a képek és a színek között). A sokadik körben is volt amikor rossz helyre tette a korongot, ilyenkor nagyjából harmadik próbálkozásra került jó helyre. Sebaj, a színeket még gyakoroljuk. A sorát rendesen kivárta, ahogy azt a Dominónál is említettem, harmadik gyerekként ehhez szokva van. Időben másfél játékot tudott végigkoncentrálni, addig velünk játszott, utána kezdett elmászkálni. Ez egy még nem egészen kétéves gyereknél szerintem nagyon jó.
Kellemes tapasztalat volt mindannyiunknak, és a játékot a maga módján mindenki élvezte. Hármaska (1 év, 10 hó) azért, mert végre ő is társasozhatott. Ketteske (4 év, 5 hó) leginkább azért, mert végre nem ő volt az asztalnál a legkisebb, és nagyon lelkesen próbálta igazgatni/segíteni Hármaskát. Egyeske (5 év, 5 hó) azért, mert Anyával összekacsintva, nagylányként ülhetett az asztalhoz, hogy nagylelkűen játsszon egy számára kihívást már nem jelentő társast a kicsikkel. Anya (18 múlt) pedig azért, mert együtt játszott majdnem az egész család (Apa irodában...), nem kellett kettészakadva Hármaskát lefoglalni társasjátékozás közben, illetve azért, mert már látszik a fény az alagút végén amikor a hideg téli estéken majd hatalmas csatákat vív a táblán az egész család.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése